Tudod-hogyan???

Üdvözlöm leendő olvasóimat, üdvözöllek benneteket!

Apró történeteket szeretnék megosztani a tisztelt olvasókkal. Néha olyan kérdések merülnek fel bennünk, amit nem tudunk megválaszolni. Megpróbálom, hogyan segíthetünk egymásnak, és önnmagunknak úgy, hogy észre sem vesszük! Érdekel a dolog? Akkor kérlek olvass engem legaláb heti rendszerességgel, és válszt kaphatsz a lelkedben dúló, megválaszolatlan kérdéseidre. De ha nem is teljességgel, akkor is közelebb juthatsz a szükséges válaszokhoz, ami aztán megkönnyítheti a döntéseid, vagy a problémáid feldolgozását! Tartsatok velem!

Talán elsőként megválaszolhatjuk, miért van szükség az emberi kapcsolatokra? Persze ez túl elcsépelten hangzik, de mégsem az, hiszen mindennapi kapcsolatokat élünk, és nagyon nehéz kiiazodni az élet palettáján, hogy ne stresszeljünk egy- egy ébredés után. S hogy kifejlődhessen bennünk az egészséges segéderő, mellyel képesek vagyunk boldogan egy új nap elé nézni! Boldogság, szeretet, szerencse, s én értékes ember vagyok!Ezek nagyon nagy erőforrások, az életünkhöz!

Apró történet a boldogságról, melyet elolvassa valaki ráébred, hogy mennyire hasonlit az övére. Pedig nincs két egyforma pillanat, csak kísérteties hasonlóság. Az is csakis amiatt, hogy mennyire éredekes érzelmi azonosulásaink vannak bizonyos helyzetekben. Boldogság? Ki tudná megfogalmazni mi is az egészen pontosan.Vagyunk jópáran, akik észre sem vesszük, de legalábis nem jegyezzük meg, ha valami apró dolog sikerül! Ám így nem is gondoljuk, hogy ezek az apró örömök kerekítik a boldogságunkat naggyá, és élhetővé!

Meglátni és megszeretni! Mekkora boldogság meglátni valakit, akire nem is számítottál, sőt egyetlen gondolatoddal sem haladtál egy kellemes személy keresése irányába. Ha felbukkan mégis a legváratlanabb pillanatban, olyan felemelő és megható örömöt válthat ki belőlünk, melyet higgadtan nem is hinnénk. Ekkor döbbenünk rá mekkora jelentősséggel bír, ha azt láthatjuk amire vágytunk, akár tudatosan, akár tudat alatt. Mosolyogva bámulunk magunk elé, ha már el ment, és emelkedett adrenalinnal éljük végig azt a napot. S ha valaki kissé vissza gondol egy ilyen esetére, azt gondolom egyet ért velem, igen így történik mindez ilyenkor. Kivirulva, örömmel látunk neki mindennek, ami jócskán meg is látszik a tempónkon. Pedig nem történt más, csak egy kicsit boldogok lettünk!!

Szeretet, és szerelem két olyan fogalom, mely nélkül szintén nem lehet élni. Ezek azok a dolgok, amik meghatározzák életünket, létünket, amíg világ a világ! Egymással vagy egymás nélkül, de szeretet nélkül nem lehet kibírni a mindennapokat! A kisgyermek, aki már édesanyja testében érzi, átéli mindazt a szeretetet amire majdan születése után is készen áll, meghatározza az egész jövendőbeli életét! Egy kicsiny lény aki érzi a símogatást, ha a pocakra tesszük kezünket érző szeretettel, vagy beszélünk hozzá, bár még nem is igazán tudjuk ki is ő. Vagy éppen egy kellemes zenét hallgatunk vele, esetleg mesét olvasunk magunknak, a pocaklakó már mindezeket érzi, várja az ismétlődést, a törődést, a szeretetet! S hogyan történik a pocaklakó jövetele? Nem mondok újat azzal, mikor kijelentem, hogy a legjobb esetben egy szép, és igazi nagy szerelemmel! A szerelem beteljesűlésével, a család létrejöttével, egy valódi összetartozással, amit minden szerelmes "örökre " tervez! S lassan az idő múlásával a lángoló, égető szerelem, csendesűlő szerelemmé, majd összetartozássá fog átalakulni, de mindig ott lesz, mert ő akkor már szeretet! S a szív szavát nem lehet megölni!

Pillanatnyi szerelem!

Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy megszeressünk valakit. Nem biztos hogy egy teljes életre gondolkodunk, de mégis vággyuk a szeretetet, a kedvességet, azokat a gesztusokat, melyek kihalnak a magányos napokkal életünkből. Aztán jön valaki, kedves, odafigyel ránk, érdeklődve teszi a dolgát körülöttünk, és máris kezdünk ragaszkodni egymáshoz. Ugyanis az a másik fél, minden valószínüséggel tudatosan cselekedett irányunkban. Lassan be is következik az a pillanat, amikor már lélegezni sem tudunk nélküle! Nem ismerjük, csak bízunk és szeretünk. Lila köd nehezen és lassan száll fel, mely eltakarja a reménytelen életünk valóságát, s csak a jót látjuk abban a másikban, aki meghódít bennünket! Majd kezdünk ráébredni, hogy minden odaadásunk, és törekvésünk, szeretetünk ellenére sem tudjuk a "lángolásnál" közelebb hozni magunkhoz azt a másik embert. Szeretjük nagyon, de valami mégis a felszabadultság útját állja! Talán az hogy a szerelem hevében, nem az igazi, valós értékeket vettük figyelembe a másikkal szemben, sőt nem voltunk mi sem önnmagunk, kicsit többek akartunk lenni. Csakis azért, hogy el ne veszítsük azt akit úgy érezzük sikeresen meghódítottunk. A köd felszáll, és ismét átlátjuk a helyzetünket, és ráébredünk, mennyire nem az történt , amit vártunk. Aki élete magányában várakozik arra, hogy megtalálja párját, még nagyobb csalódásnak éli meg ha rájön, kihasználták! Nem lesz egy életre szóló társ, és kezdhet mindent előlről. Olykor-olykor úgy érezni, már nem is leszünk boldogok soha. Döbbenten nyugtázzuk, hogy nem volt más a kérész életű boldogságunk, mint egy pillanatnyi szerelem! De az élet még sok szépet tartogat....

Szeretem, ha szeretnek...

Nincs ember a földön, aki ne szeretné, ha szeretik! Találkoztam sok évvel ezelőtt egy fiúval. Volt elég szinpátia közöttünk, de mégis csakis barátként tudtam rá tekinteni. Aztán az utunk nagyon távol folytatódott. Nem hallottunk egymásról hosszú ideig. Egy napon, éppen a városban volt dolgom, mikor eszelős hasonlóságot véltem felfedezni ezzel a fiúval kapcsolatosan, mennyire az aki régen, csak lényegesen érettebb kiadásban :-) . Néztük egymást egy ideig, majd köszöntünk, és megkérdezte: " jól látok Te vagy az?" Álltam csak szótlanul, aztán megtörte a csendet egy kicsi lányka!Szia!- köszönt suttogva. S én közben válaszoltam- Jól látsz, és én? --Igen!Nem volt baj a látásunkkal. Csupán az történt, hogy alig ismertük meg egymást, mert az eltelt évek nagyon átváltoztattak mindkettőnket. Azt mondhatom előnyére változott. Ő mit gondolt, azt nem tudom, de amit egy-két szóban mondott ott hirtelen, az meglepett! "Nagyon tetszel még mindíg! Remélem szép életed lett, és van! Én elmentem, mert csak akkor maradhattam volna, ha szeretnek viszont is, mert az nem elég, ha egyoldalú a szerelem!"Aztán még hozzátette :" szeretem ha szeretnek!".. Csak annyit nyögtem ekkor,hogy" ja, én is!"--- a vele tartó kicsi lányka ekkor, kézenfogta, és fagyizni húzta. -- Szia! Örülök hogy találkoztunk! - mondtam. Igyekeztem én, hamarabb elindulni. Sokat töprengtem hazafelé, vajon miért is nem vettem észre annak idején, hogy mennyire szerethetett?..Pedig én is szeretem, ha szeretnek...., de az élet azóta más utat jelölt mindkettőnk számára.

Oldal: Tudod-hogyan?
Tudod-hogyan??? Apró, megható vagy érdekes történetek.. - © 2008 - 2024 - tudod-hogyan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat