II.-ik fejezet

Valaha...

Arcát tenyerébe temette, szomorú szemeiből peregtek a könnyek. Régebben mindíg vidám volt, de lassan teltek az évek, s minden ami szép és fontos , vagy szeretni való, szerte foszlott, eltűnt, vagy éppen meghalt a múlttal. Nagy volt az a szerelem! Várta, hogy felnőtt legyen , és azt szerethesse, akit ő maga válszt majd. Várta a szabadságot, a boldogságot! Imádott szüleit elveszítette, testvére nem volt soha. Magánya akkor kezdődött, mikor egyetlen lánya külföldre utazott, a boldogulás reményében. Néhány évig még szorosan tartották a kapcsolatot, de később ahogy a lány megtalálta a párját odakinn, a "mama", már csak egy idegesítő, cserfelő lett a telefon végén...Néhányszor még próbálta hívni gyermekét, de nem volt értelme. Lassan, csendben elszakadtak egymástól, egyre kevesebbet tudtak a másik dolgairól...-- Megöregedtem, s nincs már rám szükség! --gondolta. Lányának apja, úgy 10 évvel korábban elhagyta egy fiatalabb nőért, s bár jött volna vissza azóta, de a "mama"nem akarta. Fájt a nagy csalódás, amit okozott. A nagy szerelem hiányzott már amit széttaposott a férfi, ezért képtelen volt újra kezdeni! Nem voltak nagy vágyai, sem tervei mint valaha...Csak egyet akart, valakinek érezni a szeretetét! Nem önző módon, hanem együtt, egymásért. Arra gondolt, milyen szép volt minden régen, milyen fontosak voltak ők is ,lánya, férje, s az emberek is egymásnak! Vádlón zokogott. Azután felállt, lemosta könnyeit, és lassan megnyugodott. A konyhába ment egy bögre meleg tejért, mert az mindig jól jött ha esetleg rosszkedvű volt. Kivette a tejet a hűtőből, majd kinézett az ablakon. Zuhogott az eső, alig láthatóan a borúlt délutáni homályban, mintha valaki toporogna a kapu előtt. Meg sem várva a csengetést, az ajtóhoz sietett, és megnyomta a kapucsengőt. ---" Ki az?"-- kérdezte a "mama".---"Én vagyok anya, és még páran,"-- szólalt meg egy mosolygós hang....Megnyomta a meglepetéstől meghatott gondolatai között a kapunyitó gombot, és indult is kifelé! Rohanva, de mégis kétkedve érkezett eléjük...Megállt, és csak nézett, mosolygott, majd némán peregtek a könnyei, mikor átölelte lányát, vejét, unokáját. De a sornak nem lett vége! Mögöttük állt a volt férj is, aki annak idején lánya után utazott idegenbe, s most mindannyian hazatértek.--" Anya, van itt még valaki, aki csakis miattam nem tért haza korábban hozzád!"-- Nem gondolkodott már, csak ölelte, csókolta mindegyiküket. --"Ugye veled maradhatok?"-- suttogta a férj. A hozott virág, összeroppanva a nagy ölelésben a földre hullott, de nem számít, mert itt vannak Ők, akik mindennél fontosabbak!-- S a "mama" most éppen úgy érezte magát, mint valaha! Boldog, vidám, és fontos lett egyszeriben minden! Nem csak mások, de önnmaga szemében is! Szeretet nélkül élhetetlen a világ!!!...

Hiányzik...

Nem voltak nagy álmaim, sem túlzott elvárásaim soha eddigi életemben. Mégis csodaként éltem meg, mikor megismerkedtem egy férfival, egy intenetes oldalon.nagyon szépen éltem családommal, és sosemfordúlt meg a fejemben a megcsalás gondolata. Mikor elkezdtem beszélgetni vele, valahogy sosem gondoltam olyasmire, hogy bármit is szégyellnem kellene, amiről nem beszélgethetek vele. Egy nagyszerű kapcsolat lett, ami természetszerűleg plátói, és mégis fontossá vált. Ő ugyanis az ország túlsó, legvégében lakott. Mindennapos beszélgetések levélben, mindent megválaszolva egymásnak, és várni a megoldást. Milyen megoldást? Azt hogy valaha mégis élőben találkozhatunk! A lekünk annyira összeforrt, hogy azt hittük, én legalábbis, hogy csakis az ő tanácsaira hallgathatok. Tudtam persze, azt is, hogy ő csak játéknak kezelt, hiszen minek is kellett volna több. Én is, némi elgondolkodás után, másként kezdtem kezelni a dolgainkat. Teljes mértékben el akartam hitetni, hogy szerelmes vagyok belé, pedig erről szó sem volt, szerencsére! egyszerűen csak jó volt vele megosztani dolgokat, mert6 tudtam válszt fogok kapni a gondolataimra. Nagyon sokat jelent egy lelki társ ugyan is ha megoldatlanok a problémák néha! ..folyt.köv.

Oldal: II.-ik fejezet.Valaha....
Tudod-hogyan??? Apró, megható vagy érdekes történetek.. - © 2008 - 2024 - tudod-hogyan.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat